Ambrus József versei

Homlokránc

Törpe csend lehetne végre,
mint rozsdás szög a falakon,
három színt festek az égre,
ijedt homlokránc az asztalon.
Ezüstből kiálló szent idomok,
vagy bennem felhők, ligetek,
szavakban ujjlenyomatok,
gondolattá formált kezek,
génekben gyötrelem és kóc,
kiégett árva cédrusok,
vagyok, mint színpadi bohóc,
lusta csorda és hídromok,
keskeny homlokráncon evezve,
szikkadt szellemföldem fölött
verejték magvait összegyűjtve,
száraz csont-bogáncsok között,
szemed zárt homlok ablakában
kozmikus ráncok tévelyegnek,
tiszta beszéd a homályban
vörös lámpásokkal vetekszenek...